Hargita, Február 8-15-ig

Minden felnőtt futamot élőben közvetített a Sport Klub tévécsatorna, melynek kommentátora maga a polgármester volt! Azért annyit tudni kell róla, hogy valaha maga is tájfutó volt, ő a csíki jégkorong meccsek kommentátora és mellesleg elindult a szenior Vb első napján…

De menjünk sorra, nézzük meg hogyan is állt össze ez a versenyhét, kik voltunk és mit értünk el. A magyar csapat minden kategóriában képviseltette magát, de a fiatalok között sajnos még nagyon távol állunk az élmezőnytől, avagy van még hova fejlődni.. Gond Gergő sprinten elért 30.helye messze kiemelkedik ezen versenyzők eredményei közül… Felnőttben Gond Balázs és Déry Attila, a lányoknál Szivák Ildi és én képviseltük az országot. A szenior kategóriákban többen is képviselték hazánkat, pl az egri Boros Zoltán is ott volt közöttünk. Első nap a terepbemutató várt ránk, gyönyörű napsütésben, -4 fokban ismerkedhettünk a nyomhálózat minőségével, a bólyák elhelyezésének sajátosságaival és figyelhettük ellenfeleink készülődését. Annyit megállapítottunk, hogy a nyomok mélyek lesznek, nagy a hó, tehát nagy hótányérokat érdemes szerelni a botokra-már akinek van miből válogatni. És itt kitérek kicsit ennek a sportágnak a technikai mivoltára: míg egy tájfutó versenyen nagyjából semmi különbség nincs a cipők, ruhák, tájolók minőségében a gyengébb és erősebb nemzetek között, a sítájfutás másról szól: az erős nemzeteknek (skandináv országok, oroszok, csehek) versenyzőkként kb 8-10 pár sílécük van, hasonló mennyiségű bottal, ezeket pedig az 5-6 fős vaxmester csapat készíti elő számukra . Rajt előtt fotocellás kis kapukkal méregetik, hogy melyik léc csúszik jobban és ezzel indulnak el, majd pl. a hosszú távon ahol a térképcserénél un ’pit stop” lehetőség is van, a jobbak lécet is cserélnek minden körben a tökéletes csúszás érdekében… Mi magyarok vittük a kis 1-2 pár lécünket, vaxoltunk magunknak ha volt hol, mivel, mikor és nem cseréltünk semmit verseny közben. Ahhoz képest egész ügyesek voltunk.

Az első nap délutáni programja a megnyitó volt, ahol én különösen jól éreztem magam, hiszen magyarként és románként egyaránt otthon voltam… A Mikó vár belső udvarán tartott rendezvényen tömött sorokban álltak a nézők, és fantasztikus hangulatot varázsoltak a székely himnusz éneklésekor! Különleges megnyitó volt, könnyeztem, bevallom!
Szerdán a középtávú futammal kezdődött a viadal, ezen a napon még nem volt szenior verseny, így nyugodt szívvel elindultam a felnőtt futamon. Elég sok útvonalválasztási hibával és egy sípcsont sérüléssel járó ütközéssel abszolváltam a versenyt, célom a top 30 lett volna, ez majdnem összejött, de mégsem: 32. lettem, de alapvetően élveztem a versenyzést és pozitívan vártam a másnapi szenior futamot.
Másnap már egész nap verseny volt: előbb a felnőtt, tömegrajos, több körös hosszú futamot rendezték, aztán indultak a juniorok, majd 14 órától rendes, egyéni indítással vághattak neki a távnak az ifik és a szeniorok. Kemény, szintes pálya várt ránk elég szeles, a pálya végére pedig erős hóviharos időben. Hibám szinte nem volt, fizikailag is jó erőben éreztem magam, így első rajtolóként is bíztam abban, hogy nem jön be senki jobb idővel. Ami így is lett, 5 perccel maradt mögöttem a svájci ellenfelem és 12 perccel a román Minoiu, aki a tájfutásban kicsit ismertebb személy, mint télen.

Pénteken szabadnap, pihenés várt a versenyzőkre, mi családilag lesiklást illetve nagymama látogatást iktattunk be aznapra. Ekkor még tökéletesen sütött a nap… Éjszaka már alig tudtam aludni a szélvihartól, majd reggel azt vettük észre, hogy nem tudjuk kinyitni az apartman ablakait úgy befújta hóval a szél! Ráadásul valami hasmenős vírust is elkaptunk, így Nóra lányommal váltva jártuk a WC-t. Gondolkodóba estem, hogy meg tudom-e csinálni az aznapra tervezett kettős futamot: d.e. sprint a felnőtt EB-n, d.u. pedig a szenior VB második futama… Mire indulnom kellett elállt a havazás, alábbhagyott a szél is, így természetesen elindultam a sprinten. Nem is bántam meg, technikás, pörgős verseny volt, kár, hogy a befutó pontra estem egy látványosat… Az eredményem számszerűen ugyan az volt, ismét meglett a 32. hely. Két óra volt a másik rajtomig, kicsit pihentem az öltözősátorban. Amikor kijöttem, meglehetősen meglepődtem: ismét eleredt a hó, de ezúttal ömlött! És ez így maradt vasárnap reggelig, 50cm friss hó esett kb. 10 óra alatt! Nagyon kemény küzdelem volt ezek után a délutáni futam: a nyomok eltűntek a friss hóban, a szél elfújt mindent, a hófúvásokban kellemes volt fejre esni, szóval örültem, hogy beértem a célba. Szerencsémre utolsónak rajtoltam a kategóriámban, így begyűjtöttem mindenkit és láttam, hogy ők sem haladnak gyorsabban. A svájci lánnyal együtt haladtunk közel a célig, tudtam tehát, hogy világbajnokként érkeztem a célba… Bár boldog nem voltam, inkább a kimerült szó lenne találóbb. Ami ezután következett az pedig maga volt a szenvedés: a hóvihar miatt nem tudtunk feljutni a hargitafürdői szállásunkra, aztán elindultunk Csíkba az eredményhirdetésre, de azt is épphogy elértük, aztán ismét hazaindultunk, de még 2 órába telt mire annyira eltakarították a havat, hogy este 9-re hazaértem a reggel 9-es indulás után. Hulla fáradtan estem ágynak és őszintén bíztam abban, hogy nem fogják megtartani a másnapi váltó futamot… de tévedtem. Reggel a szokásos ébresztő futásom alkalmával elkocogtam a váltó színhelyére és meglepődve láttam, hogy a hatalmas hó és köd ellenére is készítik a terepet a versenyre… Csúcsék szerint inkább hóban úszásra kellett készülni, ami igaz is volt: első futóként álltam rajthoz, de nem sok percét élveztem a versenynek: iszonyú mély és keskeny nyomok, a botok csuklóig süllyedtek a hóban, estem-keltem, alig vártam, hogy vége legyen. Ez volt a leggyengébb versenynapom, nagyon elfáradtam és ezt közel egy héten át éreztem magamon. Talán a mai bánkúti OB-ra sikerült kipihennem magam és ma szó szerint úszni avagy inkább vizisízni próbáltam a hazai hóviszonyok között.

Ezennel lezárult az idei év sítájfutó szezonja számomra, a mérleg egy szenior VB arany és 4 egyéni OB arany. Nem bánnám ugyanezt nyáron sem!