Az utazás külön misét megér, szakadó hóesésben vágtunk neki az elvileg 4 órás útnak, voltak részek ahol 40-50el haladunk az autópályán, nem kevés balesetet látva… A rendezőknek telefonálgattunk, hogy jó eséllyel le fogjuk késni a rajtunkat, ők pedig csodálkozva állitották, hogy márpedig Sopronban hétágra süt a nap és hire nincs a havazásnak! Győr előtt pár kilométerrel valóban elzárták a csapot, se hó, se eső, száraz út, uh onnan 140el haladva behoztuk a lemaradást és odaértünk a versenyközpontba fél órával nullidő előtt! És nem volt egy centi friss hó sem, csak régi, kemény kb 20 cm, sitájfutásra alkalmas hó. Voltak, akik nagyon negativan itélték meg a helyzetet, miszerint az ország bármely másik sarkában ideálisabb körülmények lettek volna sifutni, de ezt előre nem tudhattuk, márpedig egy ilyen verseny rendezése nem pár perc előkészületet jelent.

Hites Viktor és kis csapata nagyon szépen helyt állt, meghivták az osztrákokat is, akik legalább olyan létszámmal vettek részt „Ausztria Kupa” néven és teljesen pozitiv élménnyel mentek haza.

Az első versenyszám a sprint volt, ami ugyan kicsit hosszabbra sikeredett, mint a papirforma, de élvezhető volt. Sajnos én már a rajtban nem tudtam kivergődni a néhány épület és autók által kreált „nyomok” közül, igy bő másfél perc hibával startoltam… Aztán az első pont után kicsit megráztam magam, megpróbáltam rákoncentrálni a versenyre és innen magabiztosan és jó erőben sikerült teljesiteni a mintegy 4,5 kmes pályát. A messze legjobb osztrák lány hiba nélkül teljesitett és igy 1-0 volt az állás: 22.53 vs. 23.41. Amin viszont nagyon meglepődtem, hogy Szivák Ildit bő 4 perccel vertem, pedig ő mostanában szerintem többet edzett, mint én és mindenki nagyon ijesztgetett vele, uh én komolyan féltem is tőle!

Pár óra pihenés, étkezés, regenerálódás után következett az első nyilt éjszakai sitájfutó OB, kicsit hosszabb, de remekül sielhető pályákkal. Élmény volt, fizikailag is jól ment és minimális hiba maradt benne, igy vártam az eredmények alakulását… Jobb lett, mint gondoltam: 8 perccel vertem meg a pár órával előbbi osztrák győztest, Ildi pedig 11 perccel maradt le! Megvolt tehát a nap második OB aranya, viszont rendesen elfáradtam…

Következett egy gyors zuhany, alvás, majd reggeli és indulás ugyan oda, a középtávúnak keresztelt, inkább normáltávú OBra. Kicsit szeles és hidegebb idő várt ránk, a pályatervezés sem sikerült annyira jól, sok volt benne a csiki-csuki átmenet ami annyira nem szerencsés. Fáradtnak éreztem magam és volt egy útvonalválasztás hibám is, igy ezt a napot ismét Sonja Zinkl nyerte egy perc előnnyel. A magyar bajnoki arany viszont ismét az én nyakamba került, teljesitve ezzel a kitüzött 100%os célt.

Összességében jó rendezés volt, kicsit féltem a tapasztalatlan rendezőgárda teljesitményétől, de ügyesek voltak. Természetesen tudnék irni pár negativumot is, de inkább nem teszem. Örülnünk kell, hogy vannak ilyen emberek, akik felvállalják a versenyek lebonyolitását és mindent megtesznek azért, hogy tudjunk idehaza készülni, versenyezni. Ezúton is köszönöm nekik!:-)