Csehország, április 10-13.

 A hosszútávú versenyt a nők között meggyőző fölényel nyerte ismét a svéd Lena Eliasson, harmadik győzelmét begyűjtve ezzel a három nap alatt. A férfiaknál szintén svéd győzelem született, és egyben Emil Wingsted második diadala. A magyarok közül kiemelendő Szerencsi Ildi, aki az előkelő 16. helyen végzett, míg a fiúk közt Lenkei Zsolt volt a leggyorsabb, aki az 50. helyen ért célba.

Utolsó nap a váltóversenyé volt, gyönyörű helyszínen Bouzov várkastély parkjában felállított célhellyel. Svéd győzelem született a nőknél ezen a napon is, a skandináv mezőny mellé csak az erős hazaiak fértek oda, a férfi mezőnyben a csehek ezáltal megmutatva erejüket és aranyérmes esélyüket. A Magyar csapatok mindkét nem viadalában a 18. helyen zártak.

A válogatás nem volt teljes, hiszen sérülések, betegségek illetve a mezei OB miatt nem minden aspiráns volt jelen, így a név szerinti VB nevezés még egy bő hónapot várat magára. Az egri Simon Ágnesnek minden esélye megvan arra, hogy a júliusban megrendezésre kerülő cseh világbajnokságon városunkat a klasszikusnak számító leghosszabb távon képviselje.

{mospagebreak title=Személyes beszámoló}Ami a személyes beszámolót jelenti, íme naponta az események:

Első nap a sprint, ahol a kb 20 mp hibát, melyet az utolsó pontra sikerült vétenem, leszámítva úgy éreztem, egész jól ment. De a világ élmezőnye más dimenzióban fut, erre aztán minden nap rá is erősítettek. Lena Eliasson ideje már a sprinten kiemelkedő volt a maga 12.23-ával, Detti és Ildi tökéletes futással 14.09 illetve 14.10, tőlük bő másfél percre én már csak 53 helyre voltam jó. Szomorú, de ez van…

A középtávon csak a magyar és a lengyel különítmény futott teljes erőbedobással, hiszen mi vagyunk olyan okosak, hogy 3 hónappal a VB előtt már megtartjuk a válogatónkat, bízva abban, hogy mindenki csúcsformában van… Szóval így azt nem tudjuk, mennyit futottak volna az éllovasok, de a magyarok közül Gösswein Csabi volt a legjobb, Ildi meg Detti ismát pár másodpercre egymástól, én pedig egy jókora hibát vétve a 6. pontra, onnan csak végig kocogtam, hiszen értelmét vesztette az esetleges VB indulásért való küzdés ezen a távon.

A normál távú verseny pályaadatait az utolsó percekig titkolták, annyit tudtunk hogy kb 10km vár a nőkre és 16 a férfiakra, de a szintről nem volt info. A vereny reggelén kiderült, hogy kevés szint és rengeteg út van a terepen, így akár futóversenynek is elment volna. Az élmezőny tempója hihetetlen számomra, a nőknél a sprinteket is megnyerő Lena Eliaason ezúttal 4 perccel verte az amúgy nagyon szoros és erős mezőnyt, 5 perces kilometer átlagot futva… Ehhez képest az én 7 percesem édes kevésnek bizonyult, pedig a pályán annyira nem éreztem magam lassúnak. De ezek szerint az voltam. Hát gyorsulni kell, de kegyetlenül. Világbajnok azt hiszem már nem leszek…

A váltó verseny egy kicsit technikásabb, szintes terepen zajlott, talán ez a futás tetszett a legjobban, de azt hiszem itt meg a köves meredek lejtők miatt kaptam végülis nagyon sokat.

Lényeg tehát, hogy jó tapasztalatszerzés volt ez a négy nap az idei VB helyszínek közelében, de kicsit lélekromboló hatással volt rám a világ élmezőnyétől való hatalmas űr átélése. Egy kis pihenő következik, aztán megpróbálom összekapni magam ismét.