A verseny érdekessége, hogy városi tájfutás ellenére nem az eszetlen gyors futás a jellemző, meg kell találni azt a tempót amivel az ember nem vesziti el magát a turistatömeggel teletüzdelt utcalabiritnusban. Ráadásul nem a szokásos rövid távokat futják a versenyzők, hanem normál versenytávot ami a felnötteknél 10 kilométer körül van. A szintkülömbséget pedig nem a dombok szolgáltatják, hanem a csatornákon átivelő temérdek híd és lépcső.

Igazi csapatmunka!

Gyors futások Szolnokon

A döntő délután volt, de már a futás előtt rosszul kezdődtek a dolgok, mert a csapatvezetők hibájából karantént 25 perccel lekéstük és akár ki is zárhattak volna a versenyből. Bemelegítés után nagy önbizalommal álltam oda a rajthoz, mert alaposan kielemeztük a terepet és tudtuk mire számíthatunk. Sajnos a rajtom előtt néhány perccel leszakadt az ég és minden vizes lett. Nagyon jól kezdtem, a 4-es pontig a világbajnoknál is jobb részidőm volt. A 6-os pontra egy szerencsétlen esés következtében elszakítottam a térképem, bevertem a bokámat és eltörtem a tájolómat. Innen aztán elveszítettem a lendületemet, nehezen tudtam olvasni a térképet, ráadásul a magyar szurkolók tanácsai közben nagyon zavartak és kizökkentem a ritmusból. Végül 30. helyen értem célba.

Az akkreditációnk után két térképes edzést és néhány átmozgatást tartottunk a VB kezdetéig.. Az előbbiek közül az egyik egy sprint edzés volt a 2006-os EB pályáján, a másik pedig a terepbemutató. A terep sűrű növényzettel, mocsaras talajjal, viszonylag részletgazdag domborzattal megáldott erdő, amely a skandinávoknak kedvezett igazán, sajnos nekünk nincs lehetőségünk ilyen terepeken edzeni.

2008.07.12-20.

A VB első versenyszáma a sprint volt, ahol Ádám remek selejtező futásával a 4. helyen jutott a döntőbe. Ott sajnos heves zivatar zúdult a városra pár perccel a rajtja előtt, megnehezitve a macskaköves ucákon a futást és a térképolvasást is. Ádám végül a 30. helyen zárt a legjobb magyar férfiként, ami ebben a másodpercekre lévő nagyon szoros mezőnyben igen szép eredmény. A női mezőnyben mindhárom magyar indulónk döntőbe jutott, ahol a pécsi Kelemen Bernadett érte el aznapi legjobb magyar vonatkozású eredményt, a 24. helyet.

Szombat délelőtt a középtávú kvalifikációs futamokat rendezték, s a helyezések alapján innen lehetett bejutni a versenyzőknek a délutáni döntőkre.

Sopron-Brennbergbánya

Elmúlt hétvégén, pontosabban szombat este került megrendezésre az idei éjszakai országos bajnokság, az egriek számára kicsit távoli helyszínen. Mintegy 5-6 óra utazás után érkezett a csapat Sopronba, következett a szállás elfoglalása majd vacsora és kicsit rendhagyó módon, nem a lefekvés jött ezek után, hanem a versenyre való készülődés. Fejlámpák minden futó fején és neki az éjszakai sötét erdőnek. Mintegy 200 nevező indult el, ezen a versenyformán csak a 18 év feletti futók mérhetik össze erejüket és bátorságukat. Kissé szedres erdő várt a futókra, emiatt a haladási sebesség nagyon alacsony volt, illetve ahol lehetett utakon volt ésszerü futni.

Sajnos a szervezés-rendezés minősége némi kivetnivalót hagyott maga után, és nem is a legjobb terepek kerültek kiválasztásra (sűrű, bozótos, rendkívül csalános), egyetlen „vigasz” az lehetett, hogy 4 különféle térképen futhattak a versenyzők, így ismerős helyekkel aligha találkozhattak.

Első részvételem a 10Mila-n

Április végén, a 10Mila váltóverseny előtt volt alkalmam egy bő hetet Nurmijärviben, Helsinkitől nem messze északra eltöltenem. A fő cél természetesen a 10 fős váltóversenyen való indulás illetve az arra való készülés volt, ám rentgeteg más élménnyel is gazdagodtam. Egy nagyon kedves családnál laktam, ahol természetesen mindkét szülő is aktív futó, nem volt gond megértenünk egymást (Érdekes is volt látni, hogy az apa minden egyes nap ugyanúgy eljött futni, mikor mi is indultunk és korántsem számít ott élsportolónak). Hamár az előbbi sorokban célokról beszéltem, nem szabad kihagyni, hogy az egész kinttartózkodás egyben a Junior VB-re való célirányos felkészülés is volt, hisz ezzel a 10 nappal megtripáztam a Skandináviában eltöltött napjaim számát (egyben az északi terepeken történő edzéseim számát is).

Csehország, április 10-13.

Küzdelem a természettel!

Március közepén az időjárás tréfálta meg sportágunk szívós képviselőit, szakadó hóesésben, kb. 20cm-es szűz hóban teljesítettük a ránk rótt kilométereket. Kihívásokban a folytatás sem szűkölködött. Igaz az április 12-13-án, Táborfalván megrendezett Postás kupán nem az időjárással kellett megküzdenünk. Szombaton csepergő tavaszi eső, másnap szikrázó napsütés várta a kb. 1000 rajthoz álló versenyzőt.

Két bajnoki arany az egriek nyakában

A napsütéses időben, fizikailag kemény pályák vártak a versenyzőkre, sok völgyekkel, mély horhosokkal és bozótos területekkel küzdöttek meg a tájfutók. A legerősebb felnőtt női elit kategóriában Hrenkó Ivett (ETC) pár másodperccel lecsúszva a dobogóról a 4. helyet szerezte meg, melynek első éves felnőttként minden bizonnyal örülhetett. E kategória másik egri érdekeltsége, Simon Ágnes (ETC), akinek 7. helye szintén kiemelkedő az erős mezőnyben.

Zord időben is a Nógrád Nagydíjon

Szombat reggelre a Mátrában ismét beköszöntött a tél: hideg, szeles idő és hóval borított terep fogadta az idei Nógrád Nagydíjra érkező versenyzőket. Így a köves lejtőkön kívül a természet erőivel is meg kellett küzdenie megyénk legbátrabb versenyzőinek. Az idő ellenére kiváló megyei eredmények születtek az első napi klasszikus távú illetve a második napi rövidebb, de annál technikásabb pályákon. Mivel Galyatetőn egyúttal válogatott edzőtábor zajlott, mindkét felnőtt kategóriában erős, válogatott versenyzőket felvonultató mezőnyben kellett a futóknak bizonyítania.

Jól kezdődött ez a szezon

Magyar Sítájfutó Országos Bajnokság szlovákiában